A jó szék anatómiája
A szék a tárgytervezés legnehezebb feladata: egyszerre kell elbírnia egy embert, kényelmesnek lennie és jól kinéznie. Ezért van olyan kevés jó szék — és ezért maradnak évtizedekig használatban.
A bútortervezésben van egy régi mondás: aki tud széket tervezni, az mindent tud. Nem véletlen, hogy a huszadik század nagy tervezőit többnyire egy-két székkel azonosítjuk, nem az életművük egészével.
A nehézség abból fakad, hogy a szék három, egymással veszekedő követelményt szolgál ki. Elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy évtizedekig elbírjon egy felnőttet, elég könnyűnek ahhoz, hogy el lehessen húzni, és elég kényelmesnek ahhoz, hogy egy vacsorát végig lehessen ülni benne.
Ahol a legtöbb szék elbukik
Nem ott, ahol gondolnánk. A leggyakoribb hiba nem a kényelem, hanem a szerkezet: a hátsó lábak és az ülőlap találkozása. Itt keletkezik a legnagyobb feszültség, amikor valaki hátradől — és a széket senki nem úgy használja, hogy egyenesen ül rajta.
Minden széket úgy kell tervezni, mintha hátradőlnének benne. Mert hátra fognak dőlni benne.
A régi asztalosmunka ezt csapolással oldotta meg, ami időigényes és drága. A tömeggyártás gyakran csavarra vagy dűbelre bízza — ez az a pont, ahol egy szék néhány év alatt kilazul, és onnantól minden mozdulatra reccsen.
Az ülőlap magassága és mélysége
A kényelem nagy része két számon múlik. Az ülésmagasság: ha túl magas, a comb elszorul, ha túl alacsony, a felállás nehéz. A mélység: ha túl mély, a hát elszakad a támlától, és az ember előrecsúszik.
Ezek a méretek nem ízlés kérdései, viszont az emberek mérete különböző, ezért nincs univerzálisan jó szék. Van viszont jó tartomány, és a rossz székek jellemzően kívül esnek rajta — általában azért, mert a látvány kedvéért engedtek belőle.
Mitől lesz kényelmes egy kemény szék
Ellentmondásosan hangzik, de a párnázás nem tesz kényelmessé egy széket. Egy jól formált kemény ülőlap kényelmesebb lehet egy órán át, mint egy rosszul szabott puha. A párna elrejti a hibát az első percben, aztán az ember észreveszi, hogy folyton igazgatja magát.
A kényelem valójában a támasztási pontokon múlik: hol éri a hátat a támla, hogyan oszlik el a súly az ülőlapon, van-e hova tenni a lábat. Ezért lehet egy egyszerű, keményfa szék kifejezetten jó, és egy vastagon kárpitozott fotel kifejezetten rossz.
Amit vásárláskor érdemes megnézni
- Üljön bele legalább öt percre. Az első harminc másodperc semmit nem árul el.
- Dőljön hátra benne. Ha reccsen vagy meginog, ne vegye meg.
- Emelje fel. Ha nehéz elhúzni, a mindennapokban bosszantó lesz.
- Nézze meg alulról. A szerkezet minősége ott látszik, nem a felületen.
- Kérdezze meg, cserélhető-e az ülőlap. A kopás mindig ott kezdődik.
A jó szék drágának tűnik. Ha viszont elosztjuk azzal, hány évig fogják használni — és a jó székeket évtizedekig használják, gyakran több generáción át —, akkor a legtöbb esetben olcsóbb, mint az a három olcsó szék, amelyet ugyanezalatt lecseréltek.
