Könyv, zene, építészet és a figyelem gazdaságtana.
Egy jól fordított könyvön semmi nem látszik. Ez a szakma átka: a munka minőségét pontosan az méri, mennyire marad láthatatlan — és ezért nem is fizetik…
A közkönyvtárak látogatottsága nem a könyvek miatt nőtt vissza, hanem azért, mert időközben átvették azt a szerepet, amelyre a városokban semmi más nem maradt: ingyenes, fűtött,…
Soha ennyi képet nem készítettünk, és soha ilyen keveset nem néztünk vissza. A probléma nem a mennyiség, hanem hogy a válogatás elmaradt.
Elkezdett könyvek, félbehagyott sorozatok, letöltött, de meg nem nézett filmek. Nem a fegyelmünk romlott el — a kínálat szerkezete változott meg alattunk.
A kiállítások az elmúlt két évtizedben átalakultak: a tárgy helyét sok helyen átvette az élmény. Van, ahol ez nyereség — és van, ahol pontosan az veszett…
Nem az olvasás tűnt el, hanem az a fajta figyelem, amit régen magától értetődőnek tartottunk. Néhány éve viszont látszik egy ellenmozgás — és nem a könyvkiadók…
A magyar zenei élet lassan decentralizálódik, és ezt nem kulturális program hozta el, hanem néhány jól megépített terem és néhány makacs karmester.
Az épületek nem attól maradnak fenn, hogy szépek. Attól, hogy használhatók maradnak akkor is, amikor már senki nem arra használja őket, amire készültek.
