Tárgyak, műhelyek és a jó forma tartóssága.
Az elmúlt húsz év belsőépítészete a kemény felületeket szereti: beton, üveg, csupasz fa. Gyönyörűen fényképezhető — és többnyire elviselhetetlen benne a beszélgetés.
A legtöbb lakásban egyetlen mennyezeti lámpa próbál mindent megoldani, és ezért semmit nem old meg jól. A jó világítás nem drágább — csak több pontból jön.
A doboz a legrövidebb életű tárgy, amit tervezünk, és mégis ezen múlik a legtöbb vásárlási döntés. A jó csomagolás nem szép — érthető.
Tíz éven át minden kezelőszerv eltűnt egy érintőképernyő mögött. Most sorra kerülnek vissza a fizikai gombok — nem nosztalgiából, hanem mert vezetés közben a kéznek emlékeznie…
A tárgyak új konzervativizmusa nem stílusváltás. Egy egyszerű felismerés áll mögötte: a feltűnő formák gyorsan avulnak, és az avulást ma már nem engedhetjük meg magunknak.
A szék a tárgytervezés legnehezebb feladata: egyszerre kell elbírnia egy embert, kényelmesnek lennie és jól kinéznie. Ezért van olyan kevés jó szék — és ezért maradnak…
A jó betűkép nem hívja fel magára a figyelmet. Éppen ezért a legtöbb tipográfiai döntést csak akkor vesszük észre, amikor rosszul sikerült — és akkor is…
