Az első alkalmazott
A legtöbb egyszemélyes vállalkozás nem azért nem vesz fel senkit, mert nem lenne munka. Hanem mert az első felvétel egészen más döntés, mint a második.
Van egy pont, ahol nagyon sok jól működő egyszemélyes vállalkozás megáll. A megrendelés több, mint amennyit egy ember el tud végezni, a tulajdonos hétvégén is dolgozik, és mindenki azt mondja neki, hogy fel kellene vennie valakit. Mégsem teszi.
Ez ritkán számítási hiba. Az első felvétel ugyanis nem egyszerűen kapacitásbővítés: attól a pillanattól kezdve a vállalkozó nemcsak a szakmáját gyakorolja, hanem vezet is — és ez a kettő nem ugyanaz a képesség.
Amit valójában vállal
Az első alkalmazottal három új dolog kerül az asztalra. Fix költség, amely akkor is fut, ha egy hónapban kevesebb a munka. Felelősség egy másik ember megélhetéséért. És idő: a betanítás, az irányítás és az ellenőrzés hetekre elveszi azt a kapacitást, amiért az egészet elkezdtük.
Az első alkalmazott rövid távon lassítja a vállalkozást. Ezt előre tudni kell, különben csalódás lesz belőle.
A leggyakoribb kudarcforgatókönyv pontosan innen indul: a vállalkozó túlterhelten vesz fel valakit, nincs ideje betanítani, ezért a munka nem lesz jó, ezért visszaveszi magához — és fél év múlva ott tart, hogy fizet valakit, akinek a munkáját ő végzi el.
Mikor időszerű
Három jel együtt szokott elég erős lenni.
Rendszeresen visszautasít munkát. Nem egyszer-kétszer, hanem hónapok óta. Ez azt jelenti, hogy a kereslet nem hullám, hanem szint.
Van olyan feladat, amit nem neki kell csinálnia. A legtöbb egyszemélyes vállalkozásban az idő jelentős része adminisztrációra, egyeztetésre, anyagbeszerzésre megy el. Ezek átadhatók anélkül, hogy a szakmai minőség sérülne.
Van néhány hónapnyi tartalék. Enélkül a felvétel nem befektetés, hanem szerencsejáték: az első gyengébb hónap kényszerű elbocsátáshoz vezet, ami mindenkinek rossz.
Kit vegyünk fel elsőnek
Az ösztönös válasz az, hogy egy hozzáértő szakembert, aki ugyanazt tudja. A tapasztalat viszont gyakran az ellenkezőjét támasztja alá: az első ember legyen inkább az, aki a maradék feladatot leveszi.
Ennek két oka van. Egyrészt a betanítása gyorsabb, tehát hamarabb térül meg. Másrészt ezzel szabadul fel a tulajdonos ideje arra, amiben ő a legjobb — és ez általában nagyobb bevételnövekedést hoz, mint egy második pár kéz ugyanabban a szakmában.
A kivétel az a helyzet, amikor a szűk keresztmetszet maga a szakmunka: ha a megrendelés azért áll, mert nincs, aki elvégezze, akkor nyilván szakembert kell keresni.
Az átadás, ami nélkül nem megy
A legtöbb első felvétel azon bukik el, hogy a vállalkozó nem adja át rendesen a munkát. Ennek nem rosszindulat az oka, hanem az, hogy amit húsz éve csinál, azt nem tudja szavakba önteni — számára magától értetődő.
Egyetlen szokás sokat segít: az első hetekben minden ismétlődő feladatot le kell írni, miközben az ember csinálja. Nem szabályzatot, hanem néhány mondatot arról, mi a sorrend és mit szoktunk elrontani. Ez a jegyzet lesz a következő felvételnél is a legértékesebb dokumentum.
A bérezésről
Az első alkalmazottnál a bér nem alkuérték, hanem üzenet. A piaci szint alatti ajánlattal jellemzően azt lehet felvenni, aki máshol nem kellett — és kis szervezetben ez nagyon drágán jön vissza.
Érdemes végigszámolni a teljes költséget, mielőtt bárkivel tárgyalunk: a bruttó bér mellett a járulékok, a munkába állás egyszeri költségei (eszköz, ruha, betanítás), és az az idő, amit a tulajdonos az irányítására fordít. Ez utóbbi a legritkábban számolt, pedig eleinte a legnagyobb tétel.
A másik oldalon áll az, amit nyerünk: nem az elvégzett munka önmagában, hanem az a bevétel, amit a felszabadult idő termel. Ha ez a kettő nem áll össze, akkor a felvétel korai — nem rossz ötlet, csak korai.
A próbaidő, amit komolyan kell venni
A próbaidő nem formalitás. Ez az az időszak, amikor mindkét fél alacsony költséggel visszaléphet — és pontosan ezért kell benne őszintén beszélni. Aki a próbaidő végén nem mondja el, mi nem működik, az elszalasztja az egyetlen olcsó alkalmat a korrekcióra.
Ha valaki mégis rossznak bizonyul, jobb az elején lezárni. Kis szervezetben egyetlen alkalmatlan ember az egész működést átrendezi, mert nincs hova elrejteni a hibát — és ezt a többiek is látják.
