Nem az olvasás tűnt el, hanem az a fajta figyelem, amit régen magától értetődőnek tartottunk. Néhány éve viszont látszik egy ellenmozgás — és nem a könyvkiadók…
A magyar zenei élet lassan decentralizálódik, és ezt nem kulturális program hozta el, hanem néhány jól megépített terem és néhány makacs karmester.
Az épületek nem attól maradnak fenn, hogy szépek. Attól, hogy használhatók maradnak akkor is, amikor már senki nem arra használja őket, amire készültek.
A tárgyak új konzervativizmusa nem stílusváltás. Egy egyszerű felismerés áll mögötte: a feltűnő formák gyorsan avulnak, és az avulást ma már nem engedhetjük meg magunknak.
A szék a tárgytervezés legnehezebb feladata: egyszerre kell elbírnia egy embert, kényelmesnek lennie és jól kinéznie. Ezért van olyan kevés jó szék — és ezért maradnak…
A jó betűkép nem hívja fel magára a figyelmet. Éppen ezért a legtöbb tipográfiai döntést csak akkor vesszük észre, amikor rosszul sikerült — és akkor is…
A fix menüs éttermek terjedése nem szakácsi hiúság. A konyha oldaláról nézve ez a legegyszerűbb módja annak, hogy egy kis étterem egyáltalán fennmaradjon.
Húsz éve a hazai kézműves sajt kuriózum volt. Mára önálló szakma lett belőle — és ehhez nem támogatás kellett, hanem türelem és néhány makacs család.
A mérték visszatérése nem nosztalgia. Egy jól szabott kabát ma azért éri meg, mert tovább hordható — és mert egyre kevesebb olyan ruha készül, amelyet egyáltalán…
Nem márkalista. Öt tárgytípus, amelynél a drágább választás mérhetően megtérül — és a magyarázat mindegyiknél ugyanaz: javíthatóság.
